Kvantum-világ

Re: Kvantum-világ

HozzászólásSzerző: szabiku » 2015.03.07. 06:10

Kvantumradír_2.PNG
Kvantumradír_2
Kvantumradír_2.PNG (164.85 KiB) Megtekintve 1633 alkalommal.


Ami ez után jön az Időképen ennek mintájára Aliceal és Bobbal, ott nem tudom, hogy sikerülne az igencsak "Large distance" után egy prizma élével tökéletesen kettéválasztani a különböző utakat...
A forgatható tükrök eredménye meg eleve Nagy Gergely hibás felfogását tükrözik szerintem.
A Kék citrom projektről nem is beszélve... :D
Avatar
szabiku
 
Hozzászólások: 337
Csatlakozott: 2014.12.15. 18:38
Tartózkodási hely: Győr
Has thanked: 15 times
Been thanked: 6 times
Név: Kurdi Szabolcs

Re: Kvantum-világ

HozzászólásSzerző: mmormota » 2015.03.07. 13:26

Szerintem a probléma abból jön ki, hogy van amikor el lehet hanyagolni a koherencia hosszt és koherencia időt, de ha nagy távolságokra hegyezik ki a kísérletet, akkor ez már nem tehető meg.
A nagyobb távolságra, hosszabb időre kiterjedő koherencia egyben azt is jelenti, hogy bizonytalan mikor keletkezett a foton, nem lehet arról beszélni hogy hol tart éppen a feltételezett útvonalán stb. Ha változtatnak valamin a kísérleti összeállításban, akkor a változás hatása nem lesz azonnali, hanem a koherencia idő szétkeni.
Ennek pedig az lesz a következménye, hogy mire egy távoli ponton biztosan felismerhetővé válik a változtatás ténye, eltelik annyi idő amennyi a hagyományos c sebességű átvitelhez kellene.
mmormota
 
Hozzászólások: 348
Csatlakozott: 2014.03.16. 00:56
Has thanked: 10 times
Been thanked: 44 times

Re: Kvantum-világ

HozzászólásSzerző: Sanyi_Laci » 2015.03.09. 22:21

Elmondom az én "magyarázatomat". Nem lesz túl összeszedett sem matematikailag, sem a kísérletekre való hivatkozások tekintetében, csak leírom, ami leszűrődött laikus fejemben.

Szóval, a probléma szerintem a környezet és a kvantumrendszer kapcsolatán, elszigetelésén múlik. De mi a környezet? Minden. Mi magunk is.
Azt már tudjuk néhány kísérletből, hogy a kvantumvilág meglehetősen lezseren, laza eleganciával kezeli a kauzalitást. Néha az okozat megelőzi az okot, és inkább valamiféle "ekvivalencia", vagy kölcsönös meghatározás jellemző a kapcsolatukra. Nem úgy tűnik, hogy az okból következik az okozat, inkább csak úgy VAN mindkettő a téridőben, de azért szigorúan konzisztens módon vannak.
Szóval, vannak ilyen jellegű kísérletek (most egyet sem tudok linkelni, de talán ti tudtok, vagy ugyanúgy tudjátok, mint én), de ezekben az a közös, hogy MINDIG olyankor lép fel ez a furcsaság, amikor már úgysem tudunk beavatkozni, és megváltoztatni az okot, miáltal ellentmondást tudnánk kicsikarni az ok és okozat között. Itt nem a "tudat" misztikus szerepére gondolok, inkább úgy tekintek magunkra, mint (az amúgy szintén kvantumos) környezet részére.

Ez most teljesen agyament, de én úgy képzelem el ezt az egészet, mintha ez a dolog úgy működne, hogy mintha leszkennelhetnénk kívülről, isteni 5 dimenziós nézőpontból, hogy meddig terjed a vizsgált kvantumrendszer térben és időben, figyelembe vennénk a teljes 4 dimenziós sokaság azon diszjunkt részhalmazát, ameddig a vizsgált rendszer zárt egységet alkot, tehát mintha megvizsgálnánk, hogy a 4D testből (gráfból) mekkora darabot kell kivágni, aminek nincs kifelé irányuló kapcsolata, és azon belül működik egy algoritmus. Nincs kifelé irányuló kapcsolat: a külső rész nem része a vizsgált rendszernek, az önmagában egy zárt, teljes egységet alkot. Figyelem: 4D sokaság, tehát a téridő pontokról beszélek. A tér adott pontja egy pillanattal később már teljesen másik pontja a gráfnak, annak már akármihez is lehet kapcsolata!

Szóval, ha a berendezés olyan, hogy nincs rajta tekerhető bizgentyű, akkor a dolog működni fog. Csak ezt nem tudjuk semmiféle c-nél gyorsabb kommunikációra felhasználni, ugyanis nincs rajta tekergethető bizgentyű. Így, mi ,mint "tudat", mint kvantumrendszer már kívül esünk a berendezés diszjunkt 4D részgráfján, velünk már nem kell számolni az eredmény tekintetében. Irrelevánsak vagyunk. Akár fejre is állhatunk, már nem szólhatunk bele semmibe, ezért a kvantumvilág a legnagyobb kaján vigyorral az ajkán hozhatja a nehezen értelmezhető eredményeit, de mindig meg kell állapítsuk, hogy hát, ez furcsa, de végülis konzisztens, és még mindig nem tudunk időutazni...

Ha viszont olyan a berendezés, hogy van rajta tekerhető bizgentyű, akkor nem fog működni. Mert akkor a bizgentyűt tekergetni képes kvantumrendszer (én) is része a berendezésnek, és akkor az már egy MÁSIK berendezés, gép. A diszjunkt 4D részgráf nagyobb. Én is része vagyok a gépnek. Egy fogaskereke, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Akkor más lesz az eredmény.

Az egésznek a nyitja a környezet és a vizsgált rendszer kapcsolata lesz, merthogy az nem 2 dolog, hanem 1 egységes egész.
Számomra ezért volt érdekes, amit Kónya Gábor mondott a környezetről még a kvantum-matekos topikban (tenzor-szorzat tagja, annak redukciója, stb.), mert mintha ez lenne az első lépés afelé, hogy matematikailag meg lehessen próbálni megfogni az egészet. Aztán lehet, hogy ez rendkívül gyermeteg és naív első lépés, de valahol el kell kezdeni.

Ez az egész olyan, mintha egy szimulált 4D világ lennénk, ami kívülről, 5Dből megfogható, kézbe vehető, nézegethető. Amit komoly, sokmagos számítógépek szimulálnak, és jól meg van írva az oprendszer is: ami párhuzamosítható (diszjunkt részgráf) azt külön magra küldi, ami meg nem (ameddig a berendezés -környezetével együtt- terjed), azt szekvenciálisan számolja végig. Na, itt az észlelt sebesség a c. Gyorsabb procin is c-nek érezzük, mi 1 dimenzióval rövidebb horizontú lények...

Ez jó nyugodtan lehet egy szimulált világ is. Az is lehet, hogy nincs a programban igazi RND (random) függvény, ez esetben az egész teljesen determinált, csak az oprendszer által jól párhuzamosított. Az is lehet, hogy van benne RND függvény, ebben az esetben nem determinált, mégsincs helye szabad akaratnak. Az, hogy kaotikus (determinált-indeterminált káosz), az mindkét esetben felbukkanhat, és fel is bukkan.

Uff. :)
Avatar
Sanyi_Laci
 
Hozzászólások: 2266
Csatlakozott: 2014.03.14. 00:24
Has thanked: 230 times
Been thanked: 390 times
Név: Sándor László

Re: Kvantum-világ

HozzászólásSzerző: Sanyi_Laci » 2015.03.09. 22:35

De nem akarok teljesen a szimulált világ felé elmenni, én szebbnek érzem az őskáoszból "termodinamikai" úton "kihomogenizálódó" szimmetriákat, mint a fizikai törvények magját. Csak, lehet, hogy ezt az egészet nem 4Dben kell keresni...
Avatar
Sanyi_Laci
 
Hozzászólások: 2266
Csatlakozott: 2014.03.14. 00:24
Has thanked: 230 times
Been thanked: 390 times
Név: Sándor László

Re: Kvantum-világ

HozzászólásSzerző: Nullstejn » 2015.03.10. 01:46

szabiku írta:
Ami ez után jön az Időképen ennek mintájára Aliceal és Bobbal, ott nem tudom, hogy sikerülne az igencsak "Large distance" után egy prizma élével tökéletesen kettéválasztani a különböző utakat...

Ha jól értem, nem a prizma élével történik a szétválasztás, másrészt a fonódott fotonokat már az adónál is egy nagyobb, párhuzamos bázisra lehet terelni. Nem hinném, hogy ez a megoldás. Azért részletekbe menő írásod -mondhatni rajzolásod-, elég jól sikerült, sokat dolgozhattál vele.

Elgondolkodtató, amint
mmormota írta:
...stb...bizonytalan mikor keletkezett a foton, nem lehet arról beszélni hogy hol tart éppen...stb...

Ez egy konkrét megközelítés, semmi filozófia, tudat, önrendelkezés, laikusként ezt el is tudom képzelni, sőt, meg is nyugodtam kissé. Egy kis folytatás azért nem ártana, ha lehet ilyet kérni.
Nullstejn
 
Hozzászólások: 84
Csatlakozott: 2014.07.05. 10:32
Tartózkodási hely: Budapest
Has thanked: 10 times
Been thanked: 14 times
Név: Borszéki György

Re: Kvantum-világ

HozzászólásSzerző: Nullstejn » 2015.03.10. 03:39

SanyiLaci írta:
Ez az egész olyan, mintha egy szimulált 4D világ lennénk, ami kívülről, 5Dből megfogható, kézbe vehető, nézegethető. Amit komoly, sokmagos számítógépek szimulálnak, és jól meg van írva az oprendszer is: ami párhuzamosítható (diszjunkt részgráf) azt külön magra küldi, ami meg nem (ameddig a berendezés -környezetével együtt- terjed), azt szekvenciálisan számolja végig. Na, itt az észlelt sebesség a c. Gyorsabb procin is c-nek érezzük, mi 1 dimenzióval rövidebb horizontú lények...

Nekem is fordult a fejemben a világ számítógép-szerű modellje. Cellafizika, mely az áhított Planck-hossz környékén granulált, a világ órajele (ill. annak periódusideje) meg a Planck-idő, bár azon a szinten a kettő ugyanaz. Sejtautomata, de az összefüggések bonyolultak, nem csak szomszédosak, cellákon és ki tudja, hány dimenzión átívelőek. Talán a QG, de azért magamban ezt nagyon naivnak gondolom, inkább filozófiai fogódzó vagy szakmai ártalom. Egy ilyen modellnek illene magyarázni az eddigi eredmények egy minimumát, később nagy részét is.

Ifjún olvastam is erről egy sci-fit (cím és szerző már nincs meg), ahol az emberi történelmet modellezték masinákkal, és mint a fizikában, predikciós célzat volt a háttérben. Ám a jelenhez közeledve egyre nőtt az eltérés. A projekt haszontalannak bizonyult, a pénz elfogyott, és az volt a dilemma, hogy leállítsák-e. (Mondanivaló) Tanulság: mi van, ha magunk is csak modellek vagyunk egy kísérletben? Nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lenne, de fantáziánk is tesz emberré minket. (A. Koestler: Szellem a gépben c. műve vitatható, avultabb, de érdekes, és némileg a témába is vág.)
Nullstejn
 
Hozzászólások: 84
Csatlakozott: 2014.07.05. 10:32
Tartózkodási hely: Budapest
Has thanked: 10 times
Been thanked: 14 times
Név: Borszéki György

Re: Kvantum-világ

HozzászólásSzerző: szabiku » 2015.03.10. 21:48

Nullstejn írta:Ha jól értem, nem a prizma élével történik a szétválasztás, másrészt a fonódott fotonokat már az adónál is egy nagyobb, párhuzamos bázisra lehet terelni. Nem hinném, hogy ez a megoldás. Azért részletekbe menő írásod -mondhatni rajzolásod-, elég jól sikerült, sokat dolgozhattál vele.

Nem volt sok meló, összeollóztam csak a forrásokat, és megjelöltem bennük, ahol szerintem gond lehet, vagy amivel én nem értek egyet. Így a legegyszerűbb és legérthetőbb az eredeti vonatkozásában rávilágítani a kérdéses részletekre. :)
Szerintem a prizma élével egy szétválasztás történik, ugyanis annak az egyik oldalán behatoló nyaláb erre, a másik oldalán behatoló nyaláb meg arra törik meg a tükrök felé. Ez a két beeső nyaláb nagyon közel van egymáshoz, és csak ideális határesetben párhuzamos. A felső szignál ágiak szintúgy. [A megmaradási törvények (impulzus) végett összetartozó irányok vannak az idler és szignál ági fotonpár-tagok lehetséges útjai között, és ez adja az összefonódottság irányokra vonatkozó részét.] Tehát, ha ahhoz az idler ági piros-kék összetartó irányokhoz, melyek a prizmát mindketten egy oldalon érik, és (együtt) bejutnak a D3 vagy D4 detektorba, tartozik számottevő valószínűség a szignál ágon is a D0 detektorba való bejutáshoz (a lencse sem tökéletes, a detektor is valamilyen széles lyukon néz ki), akkor a D0(D3) és D0(D4) koincidencia képeken interferencia jelenik meg. Mennél hosszabb a nyaláb útja, annál kisebb a szögkülönbség a párhuzamostól ezekben az átcsatolódásokban. Ez egy eszköz-laboratórium-hullámhossz méretarányokban még kiküszöbölhető, de sokkal nagyobb távolságoknál már egyre inkább nem, ugyanis a hullámhossz adott és nagyon pici. Nagy badarság ezt kozmikus méretviszonyokban kivitelezhetőnek elgondolni. Ami meg abszolút badarság és tudománytalan, hogy koincidenciák nélkül... :
Nagy Gergely írta:...de ehhez hagyományos úton össze kellett a mért eredményeket vetni. Még egyszerűbben fogalmazva - a távolbahatás végtelenül gyorsan megtörtént, de hiába, mert az információt ebből nem lehetett kihámozni. Pontosan ezt fejezi ki az egyik legnevezetesebb matematikai bizonyítás, az ún. Bell-féle egyenlőtlenség.

Mi ennek a "megkerülését" javasoljuk, kihasználva azt a tényt, hogy egy összefonódott fotonpárokat használó apparátusokban mindkét oldalon összeomlik a hullámfüggvény, ha kinyerjük a "melyik-út" információt, méghozzá térbeli és időbeli távolságtól függetlenül.

Vagyis, nem a részecskepárok tulajdonságaiból próbáljuk meg méréssel kitalálni, hogy mit akar nekünk küldeni a távoli fél, hanem éppen ellenkezőleg - a mérést éppen csak arra használjuk, hogy összeomlasszuk vele a hullámfüggvény interferenciáját a másik oldalon.

Az általunk javasolt kísérlet sematikus elrendezését az alábbi ábra szemlélteti -

*** a kísérleti elrendezés: http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser ***

Ebben az elrendezésben félúton a Föld és a Mars között helyezkedik el a jelforrás, ami az összefonódott részecskepárokat kelti egy kétrés-apparátus közbeiktatásával, majd a szignál és idler (másoló) párokat kvázi párhuzamos pályán a két távoli szemlélő (Alíz és Bob) felé küldi. Példánkban egyirányú kommunikációs csatornát alakítunk így ki, amelyben Bob elméletileg csak passzív szemlélő, Alíz viszont szabadon dönthet arról, hogy miként viselkedjen a hullámfüggvény mindkét oldalon.

Alíz tudja, amit mi is (mármint, hogy semmilyen információt nem fog tudni kinyerni ha detektálja a "melyik-rés" információt; mégis úgy építi meg adóberendezését, hogy az képes legyen erre a mérésre. Nem azért, hogy a mért eredményekből következtessen, hanem azért, hogy ha akarja, össze tudja omlasztani a hullámfüggvényt (és az interferencia-képet) Bob oldalán, aki ezt látja.

Így végső soron Alíz 1-bites információt tud küldeni Bobnak a következőképpen - Ha az elforgatható tükröket úgy állítja be, hogy a fotonpárok nála is interferáljanak, akkor Bob oldalán is interferálni fognak, és egyezményesen ez jelentheti például a 0-át. Ha viszont Alíz úgy állítja be az elforgatható tükröket, hogy minden egyes fotonpár útvonal-információját detektálni tudja, (sőt, ezt akár még meg is jeleníti saját maga számára, hogy tudatos szemlélőként ismerhesse azt minden egyes fotonnál), akkor az interferencia-képnek Bob oldalán is össze kell omlania egyetlen unalmas "fénykúppá". Ez jelentené az 1-es bit elküldését.

Fontos látnunk, hogy - bár az interferencia-kép kialakulása vagy összeomlása időt vesz igénybe - tekintve hogy csak több tíz, száz vagy ezer egyedi foton egymásutánisága alakítja ki az interferencia-képet (vagy nem), mégis - az ennek értelmezéséhez szükséges idő teljesen független a távolságtól.

Alíz és Bob lehetne akár egy másik naprendszerben, galaxisban vagy a világegyetem két peremén, milliárd fényévnyire, ez a távolság ebben az esetben teljesen lényegtelen.

A következtetésünk a következő - ha a fizikai törvényei működnek, és a világegyetem objektív realitás, akkor Alíznak képesnek kell lennie ezen a módon 1-bites információt (vagy 1-bites információs csomagok egymásutániságát, tehát gyakorlatilag bármit) fénysebességnél gyorsabban küldeni.

Aláhúzások az idézetben:
1. Azért, mert ez nem nevezhető "hatásnak".
2. Az ábra a linkelt oldal felén túl van.
3. Ennek problémáját fent tárgyaltam.
4. De ez a hullámfüggvény csak Alíz "ÉN TUDAT"-a számára létezik és omlik össze (ahogy korábban erről írtam...),
5. és a távoli Bob ezt "nem látja". Bob hullámfüggvénye (mármint ő számára a külvilág) is csak a saját "ÉN TUDAT"-a számára létezik és omlik össze. A kettő korrelációja koincidenciák vizsgálatával derülhet ki, amihez informálódni kell, és az fénysebességnél gyorsabban nem megy. Szigorúan ez a természeti törvény van érvényben minden bizonyíték szerint.
Csupa badarság ezután...

Aztán jön egy kis tisztánlátás:
Nagy Gergely írta:A kísérlet másik lehetséges kimenetele

Tegyük fel, hogy a nem túl távoli jövőben - akár 10-15 év múlva - képesek leszünk megépíteni ezt a kommunikációs kísérleti eszközt, de nem járunk sikerrel. Alíz hiába méri meg a foton-ikerpárok paramétereit, ezzel valamiért mégsem omlasztja össze Bob oldalán az interferencia-képet.

Nos, a negatív eredmény ezt jelenti, hogy nem tudunk fénysebességnél gyorsabban kommunikálni. Helyette viszont kísérleti bizonyítékot kapunk egy legalább ilyen furcsa és ijesztő felvetésre - hogy a világegyetem nem objektív valóság.

Ha a hullámfüggvény nem omlik össze Alíz megfigyeléseitől Bob oldalán, ez azt jelenti, hogy a hullámfüggvény összeomlása nem egy objektív, fizikai folyamat. Ilyen esetben azt kell, hogy feltételezzük, hogy maga a megfigyelő képes csak összeomlasztani a hullámfüggvényt, vagyis a megfigyelő szubjektív világegyeteme független a másik megfigyelőétől.

Ebből az következne (kísérletileg igazoltan!), hogy nincs objektív valóság.

Másképp - minden szemlélő a saját szubjektív világegyetemében él, amelyet saját maga, saját magának alakít ki, vagy él meg - és csak a saját megfigyeléseitől (esetleg hitétől) függ, hogy abban összeomlik-e egy hullámfüggvény, visszapattan-e egy labda a sarokról, leesik-e egy váza, lezuhan-e egy repülő, és hogy léteznek-e valójában tündérek, boszorkányok, szörnyek, lidércek és sárkányok.

Aláhúzások:
1. Lelőném aki erre költené az adómat! :D
2. Pontosan ez a kvantummechanika magproblémája, hogy alapjában elválaszthatatlan az "ÉN TUDAT"-tól.
3. Ez téves következtetés, ugyanis ugyan abban a kiterjedt környezetben (univerzumban/rendszerben) testesülnek meg és a megfigyelt objektumok is. Ezért a megfigyelések között a természeti törvények miatt annak megfelelő korreláció kell, hogy legyen.
4. Ez itt már a ló másik oldala, hibás következtetésekkel. A kvantummechanika szerint nincs teljesen objektív valóság, az objektum elválaszthatatlan a szubjektumtól.

Tovább:
Nagy Gergely írta:Ez nyilván sokkólóan nagy ugrásnak és hirtelen váltásnak tűnik az elektronok, fotonok és egyéb, felfoghatatlanul kicsiny részecskék és a számunkra lényeges "megfoghatónak tűnő" világegyetem tárgyai és élőlényei között, de ha valaki jobban végiggondolja, nem az.

Ha a kvantumok szintjén szubjektív a világegyetem, akkor magasabb szinteken is az. Ilyen egyszerű, bármilyen döbbenetesen hangzik is mindez.

Ha viszont a hullámfüggvény összeomlik, amint Alíz elkezdi megfigyelni a "melyik-út" információt, akkor az objektív realitás értelmében "csupán" az Einsteini relativitáselmélet dől meg, és egyben képesek kell, hogy legyünk egy nagyon különleges távérzékelési eszköz létrehozására, amelyet "kvantum-radarnak" neveztünk el.

Javasolt kísérlet 2. - Kvantum-radar a jelen idejű hipertér síkjának és a jövő idejű fénykúp felszínének és 1-bites irányszkennelésére nemlokális, asszimetrikus, összefonódott részecskék interferencia-képének fluktuációs vizsgálatával
.
.
.

1. Ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. A kvantumos világra, mivel az az objektumtól (matéria) a szubjektumig (érzet/benyomás/észlelet/tudatosulás) terjed, és azon túl a szubjektumban (felfogó értelemben/elgondolásban) hullámfüggvény/állapotvektor (és így egy kvantummechanikai természetleírás) formájában visszakapcsolódik az objektumhoz (a matéria is testet ölt így az értelemben, ahogy fordítva az értelem is testet ölt a matéria világában), nem lehet ilyet kijelenteni, hogy "a kvantumok szintjén szubjektív a világegyetem", és hogy "magasabb szinteken is az". A kvantumok szintjén az észlelt tudatosult érzet/benyomás, a hullámfüggvény összeomlásával ugrásszerűen objektívvá teszi az addigi szubjektumot (lásd mi a szubjektum az előző mondatomban, és értsd az alapján úgy, hogy egyszerűen fogalmazva ekkor a helyesen gondolkodó lény által kiszámolt valószínűségek egyike megvalósul az objektumra vonatkozóan), és ezzel a kör bezárul, indul a következő (azaz a redukálódott hullámfüggvény vagy állapotvektor folytonosan/determinisztikusan/kauzálisan változik az idő függvényében egészen az újabb mérésig/észlelésig). Magasabb szinteken, mivel a rendszer egyre bonyolultabb és sokelemes, már egyre nehezebben különböztethető meg matematikailag a szuperpozíció a valószínűségi keveréktől (kvantumstatisztika), és ezért az egyre objektívabbként fogható fel könnyebben. A kettő között matematikailag folytonos az átmenet, de a kvantummechanikai mozgástörvények linearitásuk miatt csak a szuperpozíciót engedik meg állapotnak. Ezekről a nagyon nem egyszerű problémákról sok könyvet írtak már...

2. A "kvantum-radar" egy bődületesen nagy ökörség. (a "kvantumradír"-t meg sokan félreértik...)
Avatar
szabiku
 
Hozzászólások: 337
Csatlakozott: 2014.12.15. 18:38
Tartózkodási hely: Győr
Has thanked: 15 times
Been thanked: 6 times
Név: Kurdi Szabolcs

Re: Kvantum-világ

HozzászólásSzerző: Nullstejn » 2015.03.10. 22:45

SanyiLaci írta:
Nincs más hátra, kedves Gyuri, Neked kellene megépítened. Mondjuk még idén, hogy a NYIFF-en kipróbálhassuk.

Annyira megcsigázott a téma, hogy tényleg építek egy kvantumradíros kisérletet, játszásiból, majd ha a történelem ura enged rá időt. A Nyifffre viszem!
Csatolmányok
QE.jpg
Radíroaktív macska.
QE.jpg (51.95 KiB) Megtekintve 1502 alkalommal.

These users thanked the author Nullstejn for the post (total 2):
dgySanyi_Laci
Rating: 22.22%
 
Nullstejn
 
Hozzászólások: 84
Csatlakozott: 2014.07.05. 10:32
Tartózkodási hely: Budapest
Has thanked: 10 times
Been thanked: 14 times
Név: Borszéki György

Re: Kvantum-világ

HozzászólásSzerző: Sanyi_Laci » 2015.03.10. 22:54

Nullstejn írta:Annyira megcsigázott a téma, hogy tényleg építek egy kvantumradíros kisérletet, játszásiból, majd ha a történelem ura enged rá időt. A Nyifffre viszem!

Ejha! Nagyon kíváncsi vagyok, akkor a NYIFFFre megyek. Vagy jövök, ki tudja már ebben a kvantumvilágban....
Vigyázz ezzel, veszélyes játék. De ami nem öl meg, az erősebbé tesz:
macsek.jpg
macsek.jpg (69.55 KiB) Megtekintve 1913 alkalommal.

Kivéve a medve. Mert az megöl. (Vagy még ennél is durvábban elbánik a vadásszal.)
Avatar
Sanyi_Laci
 
Hozzászólások: 2266
Csatlakozott: 2014.03.14. 00:24
Has thanked: 230 times
Been thanked: 390 times
Név: Sándor László

Re: Kvantum-világ

HozzászólásSzerző: gyurgy » 2015.05.07. 17:51

Azt lehet már tudni, hogy miért interferál önmagával a foton, miután átment a kétrésen?
gyurgy
 
Hozzászólások: 96
Csatlakozott: 2015.04.24. 18:23
Has thanked: 27 times
Been thanked: 0 time

ElőzőKövetkező

Vissza: Elméleti fizikai kérdések, kozmológiai problémák

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 6 vendég