Mindenféle laikus kérdés

A fórum törzse, az érdeklődök kérdéseinek színhelye.

Re: Mindenféle laikus kérdés

HozzászólásSzerző: tuloktulok » 2018.04.03. 21:12

Én még mindig a végteleneknél tartok. :-)
Az éppen olvasott ismeretterjesztő könyvben a multiverzum elképzelésről és a folytonos inflációról mesélt az író.
Legutóbb odáig eljutottam, hogy a nagy bumm pillanatában nincs lényegi különbség a véges és végtelen kiterjedésű terek között.
De a folyton táguló multiverzumban egy hirtelen kipattanó új univerzum "hogyan helyezkedik el"? Úgy értem a fizikusok az elméleteikben akár végtelen dimenziós tereket használhatnak, de azok csak matematikai modellek. A valóságban egy ilyen multiverzumnak feltételezem nem csak 3 tér dimenziója lehet, de azért gondolom ezek nem függetlenek teljesen egymástól. Ha így van, "hogyan férnek el benne" a végtelen kiterjedésű új terek?
Érzem én, hogy itt (pláne az én szintemen) csak mesélni lehet, de nem baj, meséljétek el nekem, hogy is vannak ezek a végtelen terek! :-)
Avatar
tuloktulok
 
Hozzászólások: 198
Csatlakozott: 2015.10.15. 19:01
Tartózkodási hely: Kerepes
Has thanked: 179 times
Been thanked: 25 times
Név: Sebe Gergely

Re: Mindenféle laikus kérdés

HozzászólásSzerző: G.Á » 2018.04.13. 15:01

Hát, mesélésnél többre nem is lennék képes, de elképzelheted az alábbiakat:
Tegyük fel, hogy a téridőnk kétdimenziós, és sík.
Ekkor a háromdimenziós térbe minden különösebb probléma nélkül belefoglalható végtelenül sok, végtelen kiterjedésű sík, ezt a háromdimenziós objektumot neveznénk a multiverzumnak.
Természetesen előfordulhat, hogy a síkok görbülnek, sőt egymással kölcsönhatásokba lépnek.

Ugyanezt 4 dimenziós univerzumokra, és ötdimenziós multiverzummal is el lehetne játszani elvileg.
Ez volna a mese szintű alapja a bránelméletnek, illetve a megfelelő húrelméleti elképzeléseknek.

Az már egy ettől független dolog, hogy a húrelmélet ötnél több dimenziót jósol.
G.Á
 
Hozzászólások: 990
Csatlakozott: 2016.12.25. 15:27
Has thanked: 57 times
Been thanked: 268 times

Re: Mindenféle laikus kérdés

HozzászólásSzerző: dgy » 2018.04.13. 21:47

Az örökös infláció modelljében előpattanó miniuniverzumok nem a sokdimenziós tér alsokaságaiban helyezkednek el!

A legegyszerűbb modellben a környező, hamis vákuummal (túlhűtött Higgs-mezővel) teli tér a közönséges háromdimenziós tér, ami viszont - épp a túlhűtött Higgs-mező antigravitációs tulajdonsága miatt - exponeciálisan gyorsuló ütemben tágul.

Ebben a táguló világban jönnek létre buborékokként a mi közönséges vákuumunkat tartalmazó tartományok, és elkezdenek tágulni a környező tartomány rovására. A modell legegyszereűbb verziójában ezek közönséges háromdimenziós gömbök, amik úgy helyezkednek el a környezetben, mint a forrásban levő vízben a gőzbuborékok. E buborékok falát egy benne élő lény (ha lenne ilyen) akár el is érhetné, és kikukucskálhatna rajta.

A kis buborékok tágulnak. A (véletlen) kezdőfeltételektől függően ez a tágulás idővel megállhat, visszafordulhat, és a buborék megsemmisülésével érhet véget, vagy pedig a végtelenségig folytatódhat.

A matematikai modellnek nagyon sok változata van. Az egyikben a kis buborékok gyorsabban tágulnak, mint a környező tartomány, így előbb-utóbb összeérnek, és az egész teret kitöltik. Ekkor az egyes buborékok találkozásánál speciális doménfalak alakulnak ki - ezek később is fennmaradnak, és a rajtuk áthaladó fény eltorzulása alapján felismerhetők.

Mi viszont semmi ilyet nem tapasztalunk. Ennek két magyarázata lehet: a/ A legközelebbi doménfal nagyon messze van tőlünk, és a Nagy Bumm (azaz a mi buborékunk létrejötte) óta még nem ért ide a szomszéd doménból jövő fény. b/ Nincsenek doménfalak, mert a környező tartomány gyorsabban tágul, mint az egyes buborékok.

Az utóbbi az örökös infláció modellje. Ekkor a végtelen ideje létező, exponenciálisan táguló környezetben egyre újabb buborékok pattannak elő, tágulnak, de a környezet tágulása miatt nagyon gyorsan távolodnak egymástól, így sohasem érnek össze - nem is szerezhetnek tapasztalatot egymás létezéséről. A végtelen sok, fizikailag egymástól kissé különböző buborék közül némelyik olyan szerencsés paraméterekkel születik, hogy a benne uralkodó fizikai törvények lehetővé teszik az élet kialakulását. Ebben a világban előbb-utóbb létrejön a teremtés koronája, a fizikus, felnéz az égre, és felteszi a Nagy Kérdéseket.

Ez a modell érdekesen egyesíti a Nagy Bumm kozmológiáját Fred Hoyle steady-state univerzum-modelljével: mindegyik buboréknak megvan a maga Kis Bummjával kezdődő története (amely a buborékok egy részében Kis Reccsel ér véget), ugyanakkor kívülről, globálisan tekintve az egész modell stacionárius: a buborékok állandó ütemben születnek, és átlagos sűrűségük is mindig ugyanakkora. Hoyle eredeti elképzelésével ellentétben a táguló világ állandó sűrűsége fenntartásához szükséges, folytonosan keletkező új anyag nem hidrogénatomok, hanem komplett kis univerzum-buborékok formájában jön létre. (Nekem épp az ellentétes modellek eme dialektikus egyesítése miatt kedvencem ez a modell.)

Mindehhez nincs szükség sokdimenziós vagy görbült terekre, az egész forgatókönyvet könnyen el lehet képzelni a közönséges háromdimenziós térben is.

Természetesen vannak a modellnek rafináltabb változatai is. Az egyikben a buborékok belső geometriája olyan, hogy a benne tartózkodók végtelen távolságban tudják maguktól a buborék falát, ezért sohasem érhetik el, sőt nem is tudnak arról, hogy egy buborékban élnek. Ugyanakkor "kívülről" nézve a buborék mérete véges, bár egyre növekszik.

Ezt nehéz elképzelni, de segíthetnek Escher rajzai. Több képén a Bolyai-Lobacsevszij-féle hiperbolikus geometria szabályai szerint helyezte el furcsa alakzatait (halakat, kecskéket stb). Az egész "világ" egy nagy kör. Belülről a körvonalhoz közeledve az alakzatok mérete egy jól meghatározott szabály szerint csökken, így a körvonalig hátralevő (a mi külső szemléletünk szerint véges) távolságon még végtelen sok, egyre kisebb hal vagy kecske fér el. Már csak azt kell elhinni, hogy a halak vagy a kecskék saját érzékelése szerint mindegyikük egyforma méretű, a másik helyére tolva fedésbe kerülnek, azaz egybevágóak. És valóban, a Bolyai-geometria szabályai szerint ez a helyzet. Ez a világ tehát kívülről véges, a belső mérések szerint viszont végtelen.

Ha ezt még megtoldjuk azzal, hogy az Escher-féle hiperbolikus körök mérete a külvilág mértéke szerint egyre növekedik, a különböző körök pedig a növekedés mértékénél gyorsabban távolodnak egymástól, akkor megkapjuk az örökös infláció modelljét.

Lehet, hogy igazából ilyen a világ - mi pedig halak vagy kecskék vagyunk a végtelen sok buborék egyikében.

dgy

These users thanked the author dgy for the post (total 4):
karittuloktulokG.ÁRicordo
Rating: 44.44%
 
Avatar
dgy
 
Hozzászólások: 1727
Csatlakozott: 2014.03.12. 21:40
Tartózkodási hely: Budapest
Has thanked: 111 times
Been thanked: 821 times

Re: Mindenféle laikus kérdés

HozzászólásSzerző: takacs.ferenc.bp » 2018.04.19. 08:32

Mi az ónix? Melyiknek higgyek?

https://idp.hu/onix/

vagy

https://www.google.hu/search?q=%C3%B3ni ... 41&bih=774

Úgy tűnik, egészen más nyelvet beszélnek a drágakő árusok, és az ásványtan.
takacs.ferenc.bp
 
Hozzászólások: 325
Csatlakozott: 2015.10.21. 14:04
Tartózkodási hely: Budapest
Has thanked: 3 times
Been thanked: 26 times
Név: Takács Ferenc

Re: Mindenféle laikus kérdés

HozzászólásSzerző: G.Á » 2018.04.19. 11:25

Általában egy adott ásvány csak ritkán drágakőminőségű, az opáloknak például csak mintegy tizede, a gyémántok viszont csaknem mindig.
Ez persze a "drágakő-minőség" szubjektív voltából is ered, ami ráadásul időben is változhat (változott).

Emiatt, ha természettudományos kérdéseid vannak, az ásványtan felé érdemes fordulni.
G.Á
 
Hozzászólások: 990
Csatlakozott: 2016.12.25. 15:27
Has thanked: 57 times
Been thanked: 268 times

Előző

Vissza: Elméleti fizikai kérdések, problémák

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég

cron